Érmegyűjtemények az elmúlt évszázadokban és ma

2024 Szerző: Sierra Becker | [email protected]. Utoljára módosítva: 2024-02-26 05:18

Az érmék gyűjtése érdekes és izgalmas tevékenység, amely hozzájárul a látókör bővítéséhez és a műveltséghez. Általában együtt jár a történelmi és társadalmi valóság tanulmányozása, amelyben ezt vagy azt az érmét kibocsátották. Ezért az érmegyűjtemények rendszerezése bizonyos kritériumok szerint történik - ország, korszak, kibocsátás éve stb. Nézzük meg közelebbről ezt a nagyon gyakori hobbit.

Az érmék verésének kezdete

Mióta a világ első érméit a Kr.e. 7. században verték a kis-ázsiai Lydia városában, azonnal megjelentek az emberek, akik célul tűzték ki maguknak, hogy minél többet gyűjtsenek belőlük, és némelyikük nagyon sikeres volt ez. Ahogy Ostap Bender mondta: „Ha van néhány bankjegy az országban, akkor biztosan vannak, akiknek sok van belőlük.” Ez a gyűjtési forma azonban nem gyűjtés. Ez valami másról szól.

Az első információ, amelyet az emberek nemcsak fizetést, hanem esztétikai és művészi értéket is láttak az érmékben, az i.sz. 1. század végére nyúlik vissza. A tudomány által ismert első gyűjtő Augustus ókori római császár volt, aki az ókort gyűjtötteés külföldi pénzérméket, és az ünnepek alatt a kíséretének ajándékozta.

A legkorábbi érmegyűjtemények

Ha már az első éremgyűjteményről beszélünk, amely hozzánk került, akkor természetesen a mai Svájc területén található ókori római településen, Vidiben talált kincsről van szó. Hetven különböző típusú aranyat tartalmazott. Ez azt jelzi, hogy gyűjteményről van szó, nem pedig közönséges készpénzfelhalmozásról.

Az is érdekes, hogy a Kr.u. 3. században Decius Trojan császár elrendelte egy sor érme kibocsátását elődei, az elmúlt két és fél évszázadban uralkodó istenített császárok portréival. Az érméket verték, és mindegyikük formaterve pontosan az előző évszázadokban kibocsátott eredetit reprodukálta. Egy ilyen feladat elvégzéséhez érmegyűjteményekre volt szükség, amelyekből prototípusokat vettek a pénzverők munkájához.

Királyok hobbija

Nyugat-Európában az érmegyűjtés a 14. században jön divatba, de aztán a rendkívül magas költségek miatt csak a nagyon gazdag embereké válik. Még a "királyok hobbijának" is nevezik. A reneszánsznak nevezett történelmi időszakban a leghíresebb érmegyűjtemények VIII. Bonifác pápához, XIV. Lajos és IV. Henrik francia királyokhoz, Maximilianus császárhoz, a Római Szent Birodalom császárához és I. Ferdinánd császárhoz tartoztak.

A 17. és 18. században, amely a felvilágosodás koraként vonult be a történelembe, ez a fajta gyűjtés, miközben megmaradtmég mindig nagyon drága foglalkozás, azonban új funkciókat kap. Az anyag kiválasztásának tudományos és szisztematikus megközelítésében nyilvánulnak meg. Ismeretes, hogy ebben az időszakban jelentek meg az első orosz érmegyűjtemények, amelyek szintén az udvari elit tulajdonát képezték.

Ugyanakkor megszületett a numizmatika, amely később akadémiai tudományággá vált. Mellesleg jelentősen eltér a közönséges gyűjtéstől, bár első ránézésre közel áll hozzá. A numizmatika fő feladata az önálló tudományágnak számító pénzverés és pénzforgalom történetének tanulmányozása.

Az elmúlt évszázadok és napjaink

A 19. és 20. század minőségileg új szakaszt jelent az érmegyűjtés történetében. Ez a tevékenység egyre elérhetőbbé és népszerűbbé válik. Számos érmék értékesítésére szakosodott kereskedőház jelenik meg. Aukciókat és kiállításokat szerveznek szerte a világon.

Az elmúlt évtizedekben nagyszerű lehetőségek nyíltak meg a gyűjtők előtt az internet megjelenésével és fejlődésével. Neki köszönhetően a speciális oldalakon azonnali információcsere zajlik e hobbi számos híve között szerte a világon, és aukciós értékesítéseket szerveznek. A modern technológiák lehetővé teszik teljes érmegyűjtemény árverésre bocsátását, amelyek listája és fényképek vonzzák a potenciális vásárlókat.

A szenvedélygyűjtés útja

A gyakorlat azt mutatja, hogy sok gyűjtés kezdete közönséges érmék volt, amelyek rendszeres forgalomban voltak. Néhakülföldi utakról hozták őket, vagy egyszerűen csak volt valami különlegességük – például évfordulós kiadásokhoz tartoztak, vagy éppen gyártásban volt házasságuk. Vannak olyan esetek is, amikor a leendő gyűjtők megörököltek néhány gyűjteményt, majd elragadtatva folytatták azok feltöltését. Fokozatosan ez a tevékenység egyre komolyabb és tartalmasabb lett.

Ha a gyűjtők a korai szakaszban általában mindent egymás után gyűjtenek, akkor idővel a legtöbben valamilyen specializációt választanak. Érmegyűjteményt készítenek meghatározott országokból, történelmi időszakokból, vagy olyanokból, amelyek bizonyos gyártási jellemzőkkel rendelkeznek. Az sem titok, hogy a gyűjtés olykor a személyes tőke növelésének és megőrzésének egyik formájává válik. Ez különösen igaz a gazdasági válság időszakaira. Ebben az esetben az a meghatározó szerepe, hogy hány érme van a gyűjteményben, és mekkora a piaci értéke.

Kincsvadászat és -gyűjtés

Érdekes megjegyezni, hogy az érmék gyűjtése néha kincsvadászatra készteti az embereket. Az ilyen esetek nem ritkák. Ennek oka elsősorban a gyűjtemény anyagköltség nélküli feltöltésének vágya, de néha az ok mélyebb - egy kísérlet, hogy valóban egyedi tárgyakat találjanak. Vannak azonban esetek, amikor a sikeres kincsvadászok lelkes gyűjtőkké válnak. A cikkben bemutatott fotóérme-gyűjtemények segítenek olvasóinknak, hogy vizuális képet kapjanak erről az izgalmas tevékenységről.